Lassan de biztosan frissül a blog, mint mindig! Legközelebb felkerül az alakuló ülés értékelése is, illetve az általam képviselt programok elképzelései is. Szinte minden időm ezek kidolgozása teszi ki, nem beszélve a civil szervezetek létrehívását. Nem panaszkodok, ezért választottatok meg :) Addig is egy kis olvasnivalót ajánlok nektek:
Róbert barátom publikálta a napokban blogján Molnár Géza írását: Tévedések végjátéka címmel. Szeretném megosztani veletek mivel nagyon érdekes elemzés helyzetünkről, és itt nem csak Ruzsát értem hanem globálisan magyarországot és a vidéket. Fontos hogy jobban megismerjük hogy mi folyik körülöttünk mivel csak így lehet nagyobb rálátásunk a dolgokra és elképzelésünk a tennivalókról. Az írás elég hosszadalmas, ízelítőül lentebb egy rövid idézet. A teljes szöveg az alábbi címen olvasható:
http://semmi.se/2010/10/19/tevedesek-vegjateka/
Amikor a háztáji gazdálkodás valamely eredménye, illetve egy ahhoz a megkóstolásig hasonlító termék olcsóbban megvásárolható a boltban, a gazdálkodás által megtermelt javak köre szűkül (már nem termelem meg, inkább megveszem), ugyanakkor a kieső termék helyett pénzre van szükség. Ennek a folyamatnak a következtében az egész életközösség fenntartása helyett a termelés a pénzt hozó elemek előállítása kerül előtérbe. A kert helyén megjelenik a gyümölcsös illetve a fólia, az udvar helyén a gépállomás, illetve a sertés és a tehenészeti telep, a ló, ökör helyét a traktor veszi át, és a háztáji gazdaság farmgazdasággá alakul. Ezek között a keretek között már sem a kártevőknek, sem természetes ellenségeiknek nincs helye. Az ember totális háborút folytat az élet ellen, a rendszeren belüli együttműködést a kíméletlen vegyszerhasználat veszi át. A folyamat mellékterméke egyfajta egyneműsödés, az egyik gazda csirkefarmot alakít ki, a másik tehénnel foglalkozik, a harmadik sertéssel, és így tovább. A lényeg azonban természetin oldalról nézvést a korábbi niche-tengelyek felszámolása. Látni kell azonban hogy e keretek között az ember, ha megfogyatkozott létszámban is, de ott marad a rendszer középpontjában. Ez az a pont, ameddig a vidékfejlesztők többsége eljut. Idáig szeretnék a magyar vidéket felemelni. Magyarországon ugyanis a folyamat egy kicsit másként játszódott le. A pénztermelő ágazatok előretörése és az életközösségek felbomlása megtörtént, de a jövő feléléséből nyert erőforrásokat nem a termelés „korszerűsítésére”, farmgazdaságok kialakítására fordították. A háztáji gazdaságok egyre nagyobb, gyakran emberpróbáló erőfeszítések árán egyre rosszabb körülmények között teremtették meg annak a feltételeit, hogy az ember eltűnhessen a vidéki falvakból. Az ember mindkét esetben kiemelkedett a természetből, mindkét esetben virtuális térbe került, csak a farmgazdaság kialakítása mellett helyváltoztatás nélkül.
Legyen egy a célunk!
Tatár Gábor képviselő
