Gondolom mindenki hallott már az Alkotmánybíróság által elutasított 98%-s különadó törvényről, melyre kormányunk reakciója olyan alkotmánymódosítás amely megkerüli és kizárja az Alkotmánybíróságot a döntési folyamatból. Volt probléma - nincs probléma mondhatnánk, vagy talán mégis?
Miért lehetett hogy az Alkotmánybíróság elutasította a törvényt? Talán azért mert nem csak azokat sújtotta volna akikre a törvénnyel le akartunk csapni? Mi a megoldás? Nos egyszerű, nem olyan törvényt kell alkotni amely úgy büntet hogy közben többségében ártatlan áldozatokat hagy maga után: olyan közalkalmazottak, tanárok esnek áldozatául akik több mint negyven dolgos munkában töltött év után távoznának. Pedig most úgy tűnik ez a cél, vagy inkább a cél szentesíti az eszközt? Mintha egy vakbélműtét lefolytatása közben elfogadható veszteség lenne ha a páciens mindkét lábát amputáljuk...
Nem lennék szívesen abban a korházban az biztos... Mintha úgy akarnánk tolvajokat büntetni hogy nem megkeressük őket hanem feltételezzük hogy mindenki lopott akik egy adott utcában laknak, vagy adott városban, vagy csak egyszerűen a szüleik Pisti nevet adtak neki...
Mi fog "beleférni" legközelebb ha ez most belefér?
Mondhatnánk hogy semmi baj, az Alkotmánybíróság, országunk demokratikus bástyája vette az akadályt és elutasította. De sajnos itt nem ér véget a történet, ez nem mindenkinek elég. Vannak akik ezt nem fogadják el, ők nem tévedhetnek, nekik igazuknak kell lenni! Mi áll útban nekik? Az sem baj, "megoldjuk" mondják, és meg is fogják ha rajtuk múlik. Ha nem fogadja el az Alkotmánybíróság akkor majd tesznek róla hogy ne legyen ez többé akadály... Hogy mi ezzel a baj? Talán az hogy kikerül a döntéshozatalból az a politikailag független intézmény, az Alkotmánybíróság, kinek feladata pont a politikailag öncélú törvények megszűrése? Leegyszerűsítve, mint egy túl-áram védő egység, amely az éppen aktuális kormány biztosítékaként működik. Ha kiszedjük a biztosítékot, akkor már sosem lehetünk biztosak benne hogy a rendszerünk biztos, védett a túlkapások ellen.
Mondhatnák hogy "ez csak most és csakis most, a szent cél érdekében - egyszeri alkalom, erre most szükség volt". De nem olyan lenne ilyet állítani mint amikor a leendő dohányos elszívja az első doboz cigijét? Ő is azt mondja hogy csak kipróbálta... De másnap, már magától értetődő mikor veszi a következő dobozt és az azt követőket...miután rákapott...
Bízom benne hogy kormányunk még időben meglátja hogy mindenkinek van egy határ, amit nem léphet túl. Hogy minden rendszernek kell hogy legyen szabálya. Hogy a szabályokat betartani nem "kedvtől" függ hanem kötelező.
És mi a csattanó? Az, hogy enélkül a demokráciát két lábbal tipró törvény nélkül is megvannak jelenleg is azok a törvényes eszközök, melyekkel el lehetne kapni azt a pár embert akik visszaéltek helyzetükkel, és indokolatlanul magas végkielégítéseket "vásároltak".
